Abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet. Szabó Lőrinc összes versei


Könnyen megy ez, Hersko. Mert a méltóságos asszony megparancsolta, hogy az instructor egy esztendő alatt megtanítson az urfinak mindent; de úgy, hogy az urfi ne tanuljon semmit.

Az urfi mellett tartanak egy másik fiut, a kinek «virgácsfiu» a neve.

EGY JÁTÉKOS, A KI NYER

Ha az urfi nem tanulja meg a abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet, akkor a virgácsfiu kap helyette vesszőt. A barát pedig egészen megnyerte a kedvét ezzel a bevezetéssel. A bohócznak legtöbb esze volt közöttük: az mindjárt észrevette, hogy ez az új ember őket régieket leszorítja a gyékényről: jobban ért a kutyához, mint a peczér, erősebb kezü, mint a hajdú s tréfásabb, mint a bolond.

Valamivel meg akarta őt zavarni. Tán ezt is meg kell tanulni az urfinak? Ezzel a könyvvel én ördögöket űzök. Eredj csak fel abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet a méltóságos asszonyhoz; az most háromezer ördöggel van tele!

Megpróbálhatod rajta, hogy mit tudsz? Erre mind a négyen hahotával kaczagtak. Ha mersz ilyenkor anyámasszony elé kerülni. Az tud ám még csak diákul, ha hozzá fog. No hát gyere barát, eredj barát! S azzal mind a négyen közrefogva a tisztelendő férfiút, egyik húzta, másik tolta, úgy vitték a tornáczon, pitvaron, palotán keresztül, a merre a legnagyobb lármát hallották s aztán a mint egy teremajtó felnyilt s azon át hirtelen eléjük toppant az úrasszony, mind a négy futott szerteszélylyel s kiki bújt, szekrény, kályha, asztal mögé, ott hagyva Páter Pétert a terem közepén, a tűzokádó sárkánynyal szemtül szemben.

Az urasszony a sárga csizmája sarkával lökte be maga előtt az ajtót s a mint meglátta, hogy ott valami pap áll a terem homályos hátterében, nagyot toppantott a lábával. Azzal visszafordulva az ajtóküszöbből, folytatá félbeszakadt lármáját indulatos, rikácsoló hangon, hátat fordítva a szerzetesnek s kibeszélve a szomszéd teremben levőkhöz: — Mit tátjátok a szátokat, mint a fakutyák?

Rohanjatok, hajdú, vadász, paraszt, cum gentibus Abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet Vigyétek nekik a veres kakast! Dobáljátok őket a kútba, hadd józanodjanak ki! Azt a négytornyú tyúkültetőt pedig mind a négy oldalán felgyújtsátok, ha mindjárt maga szent Flórián leszállna is könyörögni onnan a fülkéből. Az úrhölgy arcza csattanó piros volt a haragtól, még a homlokán is veres foltok égtek, orrczimpái lüktettek, szemei úgy szikráztak, hogy nem is értek rá valakit megnézni, ajkai fel voltak duzzadva s mindenféle idomon át vonaglottak, a mi csak rút, még hozzá a haja is szétbomlott; veresbe játszó rőtbarna fürtök, a mik a halántékokon, göndör tincsekben egészen aranyvörösbe mentek át.

A félrecsapott kontyára egy tarajos főkötő van feltűzve négy bogláros tűvel, a mik olyanná teszik, mintha négy szarva volna.

Délczeg alakja csupa erőt és szenvedélyt árul el; emeli azt a viselet is, a hosszú, csípőn alul érő vállderék, kettős, dudoros ujjakkal, mind a derék, mind az ujjak két ujjnyi széles sárga és barna csíkokból összeállítva valóságos tigrisa szabadon hagyott nyak és kebel körül, a merev, keményített csipkefodor helyett, hosszú felálló tollprémezet, csípőjén alul török áttört öv, beleszúrt tőrrel; szoknyája, nehéz virágos brokát, két oldalt tenyérnyi széles aranyhimzetü sávval, arany és ezüst érmekkel megrakva, a mik minden léptével csörömpöltek, s elől olyan rövid a ruhája, hogy mikor egyet rug maga elé haragjában, meglátszik a sárga csizma szárán felül a piros nadrág.

Egy videó, amely segít leszokni a dohányzásról

Akkor is, mikor azt kiáltja: «No hát mászszon elejbém az a barát! A szerzetes egészen odament hozzá közel, s most már egész bizalmas hanghordással mondá: — A harag árt a szépségnek nagyasszonyom.

Hát mennyiért vinnél el engemet Riékából Kraljeviczába?

Cleopatra sohasem haragudott, azért maradt örökké szép. A düh eltorzítja az arczot, ránczokat örökít meg, bibircsókat támaszt a bőrön. Szép nőnek sohasem szabad haragudni. A düh egyszerre elmult a nő arczáról; a csattanó pír lángja lelohadt, a homlok elsimult, az ajk visszahúzódott szépség-vonalaiba, a szikrázó szemek, megigézve, mint az álomjáró szemei, meredtek a beszélő arczára.

Egy pillanat elég volt e csodálatos átváltozásra. A végszavaknál már mosolyogni is igyekezett.

abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet

Most már egészen odalépett eléje a szerzetes, úgy hogy a leghalkabban szólhatott hozzá. Verekedést, gyújtogatást kezdeni. Hisz ez annak, a ki önt megbántotta, csak újabb mulatság lesz. Férfinak nem az a seb fáj, a mit karddal ütnek. Ha meg akarja ön azt az embert igazán torolni, a ki az éjjel az ön vadas erdejében vadászott: lövessen össze még egy csoport vadat, s küldje oda neki társzekérrel — ajándékba. Ezzel meg lesz az szégyenítve.

PÁTER PÉTER

A nő arczán egyszerre, mint a kivillanó nap derült fel a mosoly. Igy fogom őt megboszúlni. Mondjátok az úrnak, hogy köszöntetem: ha olyan nagyon ráéhezett a vadjaimra, tessék! Minden ember elbámult ezen a rögtöni fordulaton, azok is, kik a bútorok mögé elbújva leskelődtek.

Most már szentül hitték, hogy ez a pap ördögöket tud kiűzni. Arra való a hóna alatt az a nagy könyv. Ördögöket űz ki kendből ez az átkozott barát! S azzal oda csimpajkozott az úrasszony két térdébe. S ekkor az történt az úrfival, a mi még soha sem. Az «édes» pofonütötte. Azt a dédelgetett rajkót, azt az egyetlen fiúcskát, a szívtől szakadtat, a ki még csak egy «ne tedd azt!

A gyermek csak elbámult, megnémult: még azt is elfelejtette, hogy most sírni kellene.

abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet

Tekintsd őt apádnak! Csókolj neki kezet azonnal! De a szerzetes közbe lépett. Azzal lehajolt a gyermekhez s betakarta őt a palástjába, abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet ki aztán védelmezője ölébe borulva, elkezdett keservesen sírni.

Legyen bizalmad anyádhoz, ő téged szeret. Az anya ütése áldás a fiún. Fogd most a könyvet. Vedd át és vidd fel abba a szobába, a hol nekem lesz e házban rendeltetésem melletted őrködni. Ez a megbízás megint úgy meglepte a fiút, hogy abbahagyta a sírást. A kiváncsiság elölte a keserűséget. Kapott rajta, hogy kezébe kerítheti azt a csodatevő könyvet, a minek betűitől úgy félnek az ördögök, mintha nekik kellett volna azokat syllabizálni, és keserves virgácsokat kapni érte.

Szaladt a könyvvel; a három bolond utána, s a hol tehették, ott nagyot bámészkodtak annak a furcsa ábráin, a mik tarka szinekkel voltak pergamenre írva. A mint magukra maradtak, a hölgy elkezdett kaczagni.

abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet

Derültsége is épen olyan szenvedélyszilaj volt, mint a haragja. A tenyereibe tapsolt, s a főkötőjéhez csapkodott a kezeivel. Hát mégis itt vagy? Nem haltál meg. Nem bujdostál el. Hozzám jöttél.

Szabó Lőrinc összes versei

Százszor hívtalak. Ezerszer vártalak. Mindig hoppon hagytál. Mikor nem vártalak, csak elém toppantál. Milyen maskarában osontál ide hozzám Csorbai Tihamér! S azzal két kezét a szerzetes vállára téve s gödrös állát kezeire nyugtatva, úgy nevetett lángszító szemeivel annak a szemei közé egész közelből.

Ez csak abbahagyta a dohányzást és összezúzza a szívemet rajtad! S azzal kétfelé rántá annak mellén a szőrcsuhát, azt várva, hogy az alól az aranysújtásos, bogláros bársony dolmány fog kifitítni, s ott találta a helyett a durva fehérítetlen vászon inget, a minőt a jezsuiták viseltek, a provinciálistól elkezdve le az utolsó mendikáns fráterig egyformán. S a hol ez a durva ing szétnyilt a mellén, meglátszott a nyakba akasztott aczélláncz, a rajtafüggő vaskereszttel.

A lánczszemek hegyei s a kereszt éles párkánya véres nyomokat hagytak a férfi mellén: attól az elébbi szilaj megöleléstől. S ő tűrte ha abbahagyja a dohányzó hangot ölelést, lánczszúrást, mosolygás, sziszszenés nélkül.

Vállait felhúzta fázósan, kezeit dörzsölé, fekete szemei fehéreikkel felfordultan rémedezve bámultak arra a keresztre, végig borzongott egész teste. Azután egyszerre a homlokához kapott két kezével, fejét hátravetve. Ébreszszetek fel! Vizet adjatok! A mit látsz: az való. Csak az önmaga elleni csatában. Azon szerencsétlen párbaj óta, melyben valakit megöltem, a kivel minden éjjel szivesen fölcserélném a fekhelyemet.

Az okát is jól tudod annak. Lásd: engem nem kerülget a kísértet. S e szóknál olyan csábosan mosolygott. A férfi értette jól a szót is, a mosolyt is. Nagyon bűnös nő ez. Csupa szív és mégis szívtelen.