A nagyhét alatt hagyja abba a dohányzást,


Uram, segíts nekem abbahagyni a dohányzást örökre

A mű születése Rettentően rossz előadó vagyok, szabad előadásra nem vállalkozhattam. Tegnap este és ma reggel sikerült összeírnom valamit, de csak most jöttem rá, mennyire lehetetlen az embernek magamagáról beszélnie, legalábbis prózában s kivált olyan kényes tevékenykedéséről, amilyen a versírás. Mindenesetre elmondom a magamét, s ha valakit még tovább érdekelne valami, amennyiben tudok, örömmel válaszolok a kérdéseire.

A vers anyaga a nyelv.

A műsor vendégével a házasság világnapja kapcsán kérdezte a műsorvezető. Most a családról, a házasságról és a gyerekvállalásról valamint a válásról hallhatunk beszámolót a vendég jóvoltából. Ismerjék meg most őket, az országos iroda lelkészeit, teológiai végzettségű uram Lesz, akit névről, egyházi eseményről, istentiszteleti szolgálatból, tévéből arcról, rádióból hangról, kötetből már ismernek.

Mit jelent ez? Hogy a nyelv ellenében kell megvalósulnia, a nyelv konvencionális jelentése ellenében kell kimondania valamiképpen az egyszerit. Bergson azt tanítja, hogy az alászálló anyag ellenében ható életlendület szervezője az organikus világnak. A vers lényegében ellentétes anyagával, a nyelvvel, s mégis egyedül általa, vagy pontosabban ellenére tud csak megszületni. Ezért a költői ihletnek tökéletesen ismernie kell az ellenálló fél minden fortélyát, hogy végül is kétvállra fektethesse.

A jó vers mindenkor diadal, győzelem, a teremtő, eleven élet győzelme az élettelen ellenálláson. Ebből szorosan következik, hogy ennek a diadalnak nem szabad könnyű diadalnak lennie, egy kihalt város ellen kár fölvonultatni egy hadsereget. Itt mindjárt egy lényeges momentumra szeretném fölhívni a figyelmet.

Ez jó, ha megvan, de ugyanakkor, merem állítani, rengeteg veszélye is van. Játékosan könnyűnek tüntetheti föl azt, ami végelemzésben halálosan komoly: a nyelv, vagy ami a tulajdonképpeni nyelv mögött lappang, aminek a nyelv adott esetben csak fedőszerve, a sematikusan elmerevült világ és az ihlet összecsapását.

a nagyhét alatt hagyja abba a dohányzást

A merő formai és nyelvi bravúr ilyen esetekben, hogy úgy mondjam: jogtalan. Békebeli katonai parádé és nem győzelmi felvonulás. A költő könnyen elpuhul benne.

a nagyhét alatt hagyja abba a dohányzást

A magam részéről épp ezért inkább kedvelem azokat a költőket, akik valamiképpen nem született formaművészek, hanem formaművészekké váltak: azaz megtalálták, mert bátrak voltak megkeresni a saját problematikájukat és csakis az igazi, végzetszerűen számukra megadott ellenállások ellenében játszották ki a költői és formai bravúrjaikat.

Természetesen ez nem erősíti a másik végletet sem, a manapság annyira elharapózott fölfogást, hogyan lehet leszokni a dohányzásról pazarlás nélkül gyanakodva fogad minden költőt, aki épkézláb a nagyhét alatt hagyja abba a dohányzást ír, és tiszteletben tartja a nyelvet és a költészet eredményeit.

Értsük meg, hogy vannak kijátszhatatlan törvények, és aki röpülni akar, annak számolnia kell a nehézkedés törvényével, különben csak a karjait fogja lóbálni a levegőben, és csak a hozzá hasonlókkal fogja elhitetni, hogy repül is.

Azonkívül épp az igazi költő becsüli is azt, amit legyőzött, aminek ellenállásán keresztül sikerült megörökítenie a nagyhét alatt hagyja abba a dohányzást, ami másképp füstbe ment volna. Akik oktalanul lábbal tiporják a költői nyelvhasználatot, lovagiatlanok és rendszerint egyáltalán nem költők, s távolról sincsenek tisztában az alkotás lélektanával. A formai problémák egy költő számára azok a csodálatos kapaszkodók, amik nélkül soha nem pillanthatná meg a világ panorámáját.

A kialakított költői formavilág is egy ilyen kapaszkodó a nagyhét alatt hagyja abba a dohányzást még sok más ellenállás mellett —, tessék megmászni. De elsöpörni: kontármunka.

Cigarettázó Férfi

Formalizmus és nyers, akadályokat kikerülő ihlet: íme két hibás véglet. Mindkettőnek megvannak a leleményes jelszavai és gyógyíthatatlan dilettánsai, az egyik az akadémikusság, a másik az újszerűség ma már valóban démodée mámorában él. Könnyű és vigasztalan út mind a kettő. Az igazi költészet — szerintem — valamiféleképp ezt a két végletet szabadítja egymásra pártatlan hidegvérrel és komolysággal.

Valahogyan a kettő összecsapásából születik a mű, s tulajdonképpen erről kellene beszélnem, azaz szemérmetlenebbül egyes számban arról, hogy én hogy is írok verseket.

Hát ha már a vers születéséről beszélünk, semmiképp se hanyagolhatjuk el azt az előzetes állapotot, mondhatnám a fogantatásnak azt az örökös állapotát, amiben a költő örökösen él. Ha valaki megkérdezné tőlem, mikor lettem költővé, nem tudnék rá becsületesen felelni. Pedig volt már rá példa. Egyes költők megvilágosító eseményekre, fordulatokra emlékeznek vissza, a dilettánsok rendszerint valami nagyon költői eseményre, mint pl. Már közelebb jár a kérdéshez az, aki úgy teszi föl: mi tett költővé?

Talán a legszembetűnőbb, legállandóbb jele a költői alkatnak az örök figyelem, a lankadatlan, ugrásra kész éberség.

OSKOLÁS JÁNOS: UTAM ISTENHEZ

Költőnek lenni föltétlenül kimerítő és emésztő állapot. A legtöbb költő látszatra tétlenül él. Mivel a szakadatlan munkálkodás közben nem jut ideje a munkás polgárt mímelnie.

Cigarettázó Férfi Teljes szövegű keresés A téli ünnepkör jeles napjai A liturgikus év s vele az egyházi kalendárium első szakasza a téli, adventi ünnepkör.

Bármire is emlékszem vissza az életemben, minden emlékemet túlexponálja az éber, már-már személytelen figyelem. Aki magának él, nem így figyel. Ez már a mi szorosan vett életünkön kívül eső kíváncsiság. A költőnek mint embernek épp ezért mostoha az élete.

Ki szerezte a dohányzásról való lemondást

Azokat az élményeket, melyek szervesen beépülnek mások életébe, s másokat felnőttekké nevelnek, a költő mohón elrántja tulajdon emberi fele elől, s emberi része épp ezért valamiféleképp lemarad, sohasem tud igazán felnőni, holott a költő mindent tud az életről, amivel mégsem tud más, teli embereket csak megközelítő biztonsággal sem élni.

Ez az örökös éber figyelem bizonyos értelemben megkeseríti a költő életét, bár ugyanakkor semmitől sem irtózik jobban, mint ennek az elvesztésétől. Az úgynevezett fejvesztett pillanatoktól senki sem retteg jobban, mint maguk a költők. Ennél nincs megalázóbb, s egy-egy vers sokszor nem más, mint egy-egy ilyen üresen maradt, kiégett pillanatnak a kiütése, a költői világkép, a költői ellenőrzés folytonosságának a helyreállítása.

A tétlen költő olyan abszurdum, mint az életművész gályarab.

Tehát a költő számára két kihívó ellenállásról beszéltünk idáig: első volt a nyelv, második az élet, túlexponált emlékeknek formátlan, állandóan születő és szaporodó tömege, ami valóságosan megfekszi, rárakódik, elnehezíti őt. Ezzel szemben dolgozik — és ez már szorosabban a mű születéséhez tartozik — a kiválasztás, az elrendezés, a megformálás igénye.

Természetesen ahol a valóság, az élmények szorítása a legélesebb, a legfeszélyezőbb — épp azokon a pontokon sűrűsödik, fokozódik hogy úgy mondjam, lokalizálódik a tulajdonképpeni költői tevékenység.

Ezek az érintkezési pontok jelzik, mint holmi határzászlók, a költő problémakörét, a költő világát. Tehát a valóság szorításával szemben fölvonuló és mintegy fölszabadulást, a fölszabadító kifejezést, megformálást kierőszakoló ihlet lappangó formában tulajdonképpen állandó előcsatározásban áll saját nyersanyagával.

A birkózóhoz a nagyhét alatt hagyja abba a dohányzást hasonlítani, aki csak alkalmas pillanatra vár, hogy ellenfelét torkon ragadja. Valamiféleképpen egy réges-régi erőfeszítés termi meg gyümölcsét, legtöbbször kiszámíthatatlanul — hisz az előjáték szövevénye oly dús és ellenőrizhetetlen! Lehet, hogy már van egy sorom, vagy még az se, egyszerűen valamiféle biztonságos helyzetérzésem, egyetlen szilárd pontom, pozícióm, ahonnét azonban egész világomat mozgásba hozhatom, mint egy fordított előjelű földrengés.

Tehát légy férfi leszokni a dohányzásról élmény adja is a végső elhatározó lökést egy vers megszületéséhez, maga az indulás sikere és magának a versnek a sikere kiszámíthatatlan és meglepő.

A szerelmes, megalázott vagy megelégedett költő nemcsak azt mondja el, ami pillanatnyilag a szívén fekszik; a jelzők, a zene, a hasonlatok és szókapcsolások ürügyén egy egész, már automatikusnak mondható világ valósítja meg magát.

a nagyhét alatt hagyja abba a dohányzást

A rest súlyok, nyomasztó szenvedélyek és zsúfoltan tolongó emlékek egy épkézláb szerkezetben, élő és megnyugtatóan formás műben rendeződnek. De maradjunk talán és időzzünk el egy kissé annál a határvonalnál, amelyen a mű tulajdonképpen megszületik. Nálam az alakuló vers rendszerint egy igen erős szituáció-érzésben jelentkezik.

Dohányzásmegelőzési és ellenes intézkedések

Hogy úgy mondjam, egy alapállásban, honnét mindenfele ki tudok lépni, ahonnét kitekintve az élményekkel való zűrzavaros viszonyom egyszeriben világossá válik. Ezt nyomon követi ennek az alapvető szituációnak éles, képszerű megfogalmazódása, aminek feszültsége aztán a legkülönbözőbb mozgásokban oldódik föl, de csaknem kivételesen kivétel nélkül? A mozgás számomra mindig színt is jelent, a legélesebb és legtisztább színeket.

A mozgás az, amely fölold, és ugyanakkor végsőkig, számos alakban megindokol egy álló viszonyt.